Egy szép téli napon történt, hogy egy kedves fiatal orosz pár jelentkezett be hozzánk. Beszéltek egy kicsit angolul, nem nagyon, de tudtunk azért pár szót váltani a bejelentkezkésnél.
Kérdezték például, hol tudnak osztrák csokit venni. A szomszéd élelmiszerüzletet ajánlottam nekik.
Mégcsak délelőtt volt, de készen volt már a szobájuk, szóval be tudtak már jelentkezni. Miután felvitték a csomagokat, ki is mentek a szupermarket-be, majd fel a szobába a doboz csokival, majd kimentek a városba.
Már délután volt mikor visszaértek, és miután felmentek a szobájukba, sietve visszajöttek hozzánk a recire, hogy eltűnt a doboz csoki amit vásároltak.
Természetesen a kollégákkal rögtön elkezdtünk nyomozni, hogy mi történhetett.
A vendégek szerint, a szobalány vihette el a csokit (naná, hogy mindenki először őket okolja, de természetesen nem a szobalány volt a hibás!), mivel mikor visszajöttek a boltból, egy szobalány takarított a szobájukban, ezért csak letették az ajtó mellé a dobozt, majd kimentek a városba.
Nos, az a megállípás a vendégnek biztosan nem jut eszébe, de egy recisnek igen, hogy mit keres egy szobalány egy olyan szobában, ami már a delelőtt folyamán ki lett takarítva? Délután a szobalányok, csak a lakó szobákba mennek be, a napi takarítás miatt.
Így felmerült bennünk a kérdés, hogy a vendégek jó szobában hagyták-e a doboz csokit?
A beszélgetés végére a fiatal pár szinte biztos volt benne, hogy rossz emeleten szálltak ki a liftből és így rossz szobában hagyták a csokit.
Ettől a ponttól sajnos, nem tudtunk tovább segíteni a kollégákkal, hiszen nem hívhattuk fel a lakó vendégeinket, hogy találtak-e egy doboz csokit, és ha igen, akkor legyenek kedvesek visszahozni a recire.
Tanulság: nem mindig a vendégnek van igaza, és nem mindig a személyzet a felelős. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: